Bevásárlókosár

A kosár üres
Összes : 0,00 Ft
Az Ön kosara üres

Derűs percek 4. A térkép 02.05.

Személyes diskurzusaim  során, amikor a beszélgetés fonala az igazság témakörére gombolyult, számos esetben találkozhattam a vallási relativizmus  kínzó  közhelyével. Azok az emberek, akik a hitvédők állhatatosságával harcolnak a vallások egyenjogúságáért, valójában egyik vallást sem ismerik igazán. A keresztény tanítás kizárólagossága már számos gondolkodó számára jelentett botránykövet. Ezt Pál apostol már jó előre látta, amikor így szólt „hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét” (1 Korintus 1:20) Az alábbi jelenet erre a bolondságra mutat rá..

Két vadász találkozik a dzsungelben. Egyik térképpel a kézében áll, mikor jön a másik.

- Aáá! Jó napot kolléga! Sikerült elejteni valami nagy vadat?

- Sajnos nem volt szerencsém! Már csak a menedékházat szeretném elérni a hegycsúcson. Nem tudja véletlenül merre kell menni?

-  Ó hát ezért szorongatja azt a térképet pajtikám? Az utat keresi? (nevet)

-  Igen! Miért? Mi olyan nevetséges?

(mosolyogva) Hát a térkép.. A térképet csak a tudatlanok használják

(sértődötten) Hát akkor én tudatlan vagyok. Minden esetre a térképpel előbb-útóbb megtalálom a helyes utat.

(leereszkedően) De barátocskám, hát nem tudta? Hát nem tudta hogy a hegyre sok út vezet fel! ….Jaj, ne haragudjon nem akartam megbántani! Csak arra utaltam, hogy vannak némely szélsőséges emberek, akik azt hiszik, hogy a hegycsúcsra csak egy út vezet. Ők állandóan a térképet bújják, a térképük mindig náluk van, ők mindig a térképről beszélnek.

-  Miért baj az? Ha egyszer a térkép által lehet eligazodni?

-  Várjon! Hadd segítsek! Mikor készült az a térkép?

-  Úgy látom 2000 éve.

(kioktatóan) Na ugye! És mennyit változott a világ 2000 év óta? Gondoljon csak a technikára, az emberi szokásokra, a felgyorsult világ, az informatika, a tudomány fejlődése,  mind mind megannyi változás!

-  Na és, mit számít mindez, ha az ösvények ugyan azok. Ha a menedékházat akarom elérni, szükségem van a térképre.

-  Ááá, maga javíthatatlan. Induljon el bármilyen úton. Nézze például azt a békés, hangulatos ösvényt, távol keleti irányba, ez is oda vezet.

-  Nana! A térképem szerint, arra egy szakadék van.

-  Ugyan már, akkor menjen végig azon, a kitaposott római úton, az is felvezet.

-  Sajnálom, nem mehetek! A térképem szerint az a mérges kígyók földjén visz keresztül.

-  Ne akadékoskodjon…na jó, nézze csak milyen szép tiszta, csillagos éjszakánk lesz… menjen a félhold irányába, az tuti biztos út, tömegek járnak rajta!

-  Szó sem lehet róla! A térkép szerint arrafele rendkívül erőszakos törzsek élnek! De nézze csak! Itt látok egy keskeny utat. Ez mintha egyenesen felvezetne a hegycsúcsra. (határozottan) Azt hiszem, ezen indulok el.

- Mutassa! Nos én lebeszélném! Túlságosan keskeny. Alig járnak rajta páran. Félek, nagyon veszélyes utazása lesz.

- Veszélyes? Ellenkezőleg! Tudja, nem vagyok az a típus, akinek tömegre van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. A térkép készítője már elérte a menedékházat, ezért joggal bízom rá magam a tapasztalatára. Ma még csillagos az éj, de holnaptól már zord idő várható. Ne kockáztasson, inkább tartson ön is velem!

- Még meggondolom, de maga csak menjen, ha ennyire hajthatatlan!