Bevásárlókosár

A kosár üres
Összes : 0,00 Ft
Az Ön kosara üres

Az utolsó esély - 2. rész - 2011.05.10

Pál:

Mert szól hozzád a lelkiismeret.

Spartus:

Látom, bölcs vagy valóban, s emberismerő.
De én, vajon mennyire találtam el jól, mit elébb rólad állítottam.
Mondd! Ugye, jól látom?! Bölcs vagy s ifjak oktatója?

Pál:

Bolond vagyok, hogy bölccsé lehessek. S hogy ifjak oktatója? Igaz, mivel Isten előtt minden teremtmény ifjú s csupán gyerek,
ki pálcát s vigasztalást érdemel aszerint, amit cselekedett.
Spartus: Ha Isten ilyen, jó sorom nem lehet...
Pál: (közbevág) Hacsak ki nem öntöd Előtte lelkedet.
Spartus: Na ne! Úgy gondolod, megértené?
Hisz én oly kicsiny vagyok. Nem, ezt nem hiszem.
Bármely Istenről is szólsz, sokkal több Ő annál,
hogysem lelkem terheit lábaihoz vigyem.
Belátom, büszkeségem sok bajt okozott,
de ilyen gőgössé mégsem válhatok,
hogy azt gondoljam: Ő arra vár,
hogy vállaira vegye szívem bánatát.
Nem. Ily vakmerőség tőlem távol legyen.
Inkább magam vívódom súlyos terhemen.
Pál: Veled egyetértek. Hiszen Isten oly hatalmas.
A magasság lakhelye s e föld csupán zsámolya,
de közel van hozzánk, s szívünket vizsgálja.
Mindenható Ő s mindenütt jelenlévő.
Spartus: Hát persze, s tán e cella a vár,
hol ma este pihenni száll meg.
Ó, bocsáss meg, barátom.
Cinikus kritikám a másik nagy hibám.
De kérlek folytasd, Istenről szavadat.
Talán valami újat mondanál.
Bevallom, számomra fárasztó a vallás.
Harcaim során imádtam talán mindegyiket,
de sorsomon látod: egyik sem segített.
S ha vannak ott fent egyáltalán,
életem számukra porszem talpuk nyomán.
S ha tudnak bármit is,
sorsom számukra homokszemnyi kavics.
Pál: Az Isten, melyikről én beszélek,
felette áll azokon,
akikről őseid áhítattal beszéltek.
S tán több százról hallottál
s tiszteltél némelyet,
kiről én beszélek, te nevét
nem ismerheted.
Ha ugyan Őt tiszteled és Hozzá intézed szózatod.
Válasza lerontja szívbéli oltárod,
melyen másoknak nagy hangon áldozál.
S bár azt tanultad, tiszteld mindegyiket,
nehogy valamelyiket megharagítsd.
Én azt mondom, dobd el magadtól
hitvány tisztüket,
s fordulj ahhoz, ki felettük való.
Vele légy jóba, s Őt keresd felettébb.
Spartus: Ki az, kiről ily hévvel beszéltél?
S szemed csillog, mint hős szerelmesé,
mikor ajkadra veszed.
Mely Isten az, melyről szolgája, ha szól,
a lelkesedéstől szíve tűzbe forr.
Az gyanúm, ha tiszted ily heves,
magyarázat csupán az lehet:
Őistenségét személyesen ismered.

Folytatjuk...