Bevásárlókosár

A kosár üres
Összes : 0,00 Ft
Az Ön kosara üres

Az utolsó esély - 4. rész - 2011.06.05

Pál:

Tanítód, ki addig halmozta az élvezeteket,
attól fogva erényesebb lett?

Spartus:

Igen, igen...

Pál:

S míg addig szobrok előtt áldozott,
ettől fogva meg sem látogatta őket?
Spartus: Úgy van, de...
Pál: Előtte többször gyúlt haragra lustaságod miatt,
attól fogva jámbor és türelmes lett talán?
Spartus: Pontosan, de..
Pál: De ami a legfeltünőbb volt, az a szeme.
Míg addig zavaros volt
és érzéseibe többször félelem vegyült.
Ezután békesség és szeretet sugárzott lelkének ablakán
Spartus: Honnan tudsz te mindezekről?
Pál: Nagyon egyszerű. Vele találkozott.
Spartus: Vele, dehát az istenekre, kivel.
Pál: Aki feltámadott.
Spartus: Csak nem azt állítod, hogy te is találkoztál azzal a kísértettel.
Pál: De és nem.
Spartus: De és nem?
Pál: Valóban találkoztam, de nem kísértet.
Hiszen a kísértetnek nincs húsa és csontja.
Spartus: Nem, ezt akkor sem hiszem.
Erről meggyőzhetetlen vagyok.
A józan ész mindenek ellene beszél.
Várj csak, ha igaz is lenne, mit állítasz, hogy őőő feltámadott,
hány nappal történt a halála után?
Pál: Harmadnapon.
Spartus: S a halál oka betegség talán?
Pál: Pálca, korbács, majd....kereszt.
Spartus: Szökött rabszolga volt talán.
Pál: Nála nagyobb Úr sohasem létezett.
Spartus: Úr? Hát akkor hogy lehet? De Cézár tán csak nagyobb?
Pál: Cézár Előtte annyi mint előttem e légy. (elfogja)
Spartus: (nevet) Most nyugodtam meg igazán.
Már majdnem hittem neked,
oly meggyőzően beszélsz.
De most már bizton tudom, bolond vagy.
Pál: Igen udvari bolondja Neki s ő a Király.
Spartus: De hisz meghalt. Ostor, pálca és kereszt.
Bolondok között is legbolondabb,
ki halott királyt szolgál.
Ha halott, nem dob combot neked,
szép ruhákat kegyéből nem veszel
és rang, tisztesség messze elkerül.
Pál: Mint mondtam, él.
Spartus: Ember! Figyelj jól reám.
Életedet tán könyvtárban élted le
s a városból ki sem tetted lábadat.
Agyad talán rendkívül pallérozott.
És öreg szemed sok könyvet olvasott.
De tudod, hogy az élet mit jelent.
egy rabszolga halála vagy királyé.
Egy szétroncsolt test, mely három napja halott,
bomlásnak indul s már szaga van.
Arca eltorzul, szeme fennakad,
izma elfonnyad mint a rodhadt gyümölcs.
Ember! Hogy lesz éppé újra ő?
Ilyen még soha senkivel meg nem esett.
Pál: Ezért Király, hogy Úr legyen a halál felett.
Spartus: Nem bajlódom veled.
Néhány órám van csupán.
Lehunyom szemem.
Talán álmomban még utoljára boldog leszek.
Álmodok napot, mely az égen ragyog,
álmodok mezőt, mely virágjait nyújtja felém,
szelet, mely lágyan simogat.
Álmodok kezet, mely gyöngéden ölel át,
álmodok szivárványt, mely mindig lenyűgözött,
mely átkarolt földet és eget.                         (elalszik)
Pál: (imádkozik) Mentsd meg őt, Uram, Aki élsz,
hogy éljen ő is a halála után.
Szólj hozzá és formáld át szívét.
Őr: (benyit) Készüljetek, néhány óra csupán.
És mindkettőtök feje porba hull,
most segítsen rajtad a te istened!
Vagy tán elnézi tétlen, hogy őérette halálba menj?
Spartus: (felébred) ''Mindkettőtök feje''.
Bocsáss meg, öreg. Félreismertelek.
Istenedért, kiről oly lelkesen beszélsz,
ő érte vár a bárd?
Azért halsz meg, mert őt királynak hiszed?
Mondd, kivégzésednek oka valóban ez?
Pál: (elfordul)
Spartus: (magában) Ez vagy tényleg bolond,
kihez fogható még nem élt,
hisz életét is feláldozza egy legendáért.
Vagy valóban...de nem, eljátszom, hogy hiszem,
s kikérdezem.
(Pálnak) Öreg barátom.
Az imént azt állítottad, találkoztál vele.
Elmesélnéd, miként esett?
Pál: Én zsidó ember vagyok. Czilicziában születtem, Tarsusban.
Atyáim törvényei szerint neveltettem,
a legjobb iskolákba jártam.
Szigorú voltam magamhoz és másokhoz egyaránt.
Amolyan mintafarizeus, ahogyan nálunk hívják.
Élt abban az időben egy tanító, próféta: Jézus,
aki sok csodát tett a nép között,
de a szent hagyományokat nem tisztelte,
amelyeket atyáink az évszázadok alatt ragasztottak a törvény mellé.
S miután magát Istennek állította, megölték.
tanítványai, akik halála után megmaradtak,
mindenkinek azt hirdették, hogy él
és ezzel súlyos károkat okoztak ősi tradícióknak.
Gyűlöltem őket minden porcikámmal.
És ahol csak lehetett, irtottam őket.
Míg egy napon parancsal zsebembe Damaszkuszba siettem
hogy mindent, kit ott találok Jézusért remegve,
láncra fűzve hozzam el Jeruzsálembe.
Gyűlölettel szívembe siettem utamon,
míg hirtelen egy nagy fény körülvett s mondhatom-
ilyet még soha nem tapasztaltam-
mintha egy nagy súlyt dobtak volna rám,
riadtan félelemmel nyitottam meg szám,
hogy segítségért kiáltsak,
de akkor egy szózatot hallottam
mely engem szólított.
Spartus: Ember ne csigázz! Ki vele, mit mondott?
Pál: Saul, Saul mit kergetsz engem?
Spartus: Hát tudtad ki az, s kergetted őt?
Pál: Nem dehogy, nem értettem én se,
de most már tudom, ha azokat üldözik
akik őt szeretik,
Ő úgy érzi, mint amikor vele teszik.
Spartus: Értem. S erre te, mit feleltél neki?
Pál: Azt hogy: mondd, ki vagy?
Spartus: Mire Ő?
Pál: Jézus, akit te kergetsz. S akkor tudtam meg.
Spartus: Mit?
Pál: Hogy valóban él, hogy feltámadott.
Spartus: Mi van ha képzelődtél, talán nagy volt a meleg?
Pál: Nos megmondta, ami történni fog velem.
A képzelődés ehhez túl kevés.
Attól fogva nem láttam három napon át.
De a hang szól –
Hamarosan megtudod jelenésem okát.
Három napig étel s ital nem ment le torkomon.
Harmad nap egy látomásban egy férfi állt előttem,
ki kezét rám tette s én újra látni kezdtem.
Nem sokkal késobb az ajtó kinyilt, s egy Ananiás nevű férfi
lépett be rajta,
akkor még nem láttam, izgatott volt hangja.
Saul atyámfia- kezdte a beszédét-az Úr küldött Jézus,
ki megjelent az úton mellyen jöttél,
hogy szemeid megnyiljanak, s betelj Szentlélekkel.
Mikor fejemre helyezte kezeit,
az az erő újra átjárta tagjaim,
s egy pillanat alatt megnyíltak szemeim.
Spartus: Érdekes. Mikor történt mindez?
Pál: Immár 40 éve, s azóta mindig itt van velem.
Ha megszólítom, Ő hall, s ha szól én hallgatom.
Spartus: De hogy szerezzek erről tudomást,
hogy valóban így van-e?
Hogy Ő az Alkotóm s én a teremtménye,
hisz nekem nem jelent meg, fénye nem ragyog,
szózatot sem hallok, mely azt mondja: Itt vagyok.
Szeretném, ha így lenne, ha igazat beszélnél,
de míg biztost nem tudok, hogyan is dönthetnék?
Pál: Nos nekem megjelent, s ezt nem sokaknak teszi,
de többet is szenvedtem nevéért,
mint bárki más teszi.
A mód, ahogy általában szól, a lelkiismeret.
Spartus: Az a kis pimasz, ki folyton nyaggatott,
ezt ne tedd, ne csend el, ne ártsál neki,
ne csapd be, ne verd át, ne fordíts hátat neki?
Pál: E hang nem ő volt, csak követe neki,
s ezért robosztus vágyaid elhallgattatták
s most ágyban fekve haldoklik, csak suttogni tud már.
De ha Jézus szívedben feltámasztja őt,
lelkiismereted szavait megtenni is lesz erőd.
Nem elég, ha tudod, mi a jó, s a rossz.
Hogy lelkedben ki győz, Isten vagy a gonosz,
az attól függ, szívedben ott él-e szelleme,
s ha megismered Őt, vonzó lesz jelleme,
s egy cél vezérel legfőképpen ezután,
hogy neki tess, s hogy Hozzá hasonlóvá válj.
Ő szelíd, de erős; gyengéd és kemény,
utat készített egy jobb ország felé.
Spartus: Egy jobb ország. Lehet.
De sosem látom már meg.
Az Alpokon túl van?
Mondd, feltámadása után merre ment?

Folytatjuk...