Bevásárlókosár

A kosár üres
Összes : 0,00 Ft
Az Ön kosara üres

Az utolsó esély - 6. rész - 2011.07.03

Pál:

Isten erejével, hatalma szavával.
A vakok újra láttak és számtalan béna,
hadi rokkant, leprás épült fel és néma.
De a vallásos hatalom nem nézte jó szemmel,
irigységből és hiúságból szembe szálltak Istennel.

Spartus:

De ha íly nagy volt s hatalmas, miért történt meg mindez? ............
Hisz ha ő itt volna - bár most már mindegy –
hasztalan karomat megújítaná, de ugyan minek,
hisz úgyis vár a bárd.

Pál:

Jól hallom, karod fáj?
Spartus: Igen, de szót se érte. Mit ér egy elszökött rabszolga karja,
ha lesújt rá egy felbőszült katonának kardja.
A seb súlyos, emelni nem tudok, de mit számít az már,
hisz hajnalban meghalok.
Pál: Mivel él a mennyben, s gyógyít is mostanság,
Neki nincsen korlát, nem számít távolság,
meggyógyítja karod ebben a percben,
csak gyere ide hozzám és emeld meg terhem.
Spartus:

Gúnyolódsz velem, hisz súly nélkül sem tudom,
nemhogy egy mázsával felemelni karom. (felemeli)

 

Jupiter és Merkur! Micsoda varázslat!
Isten vagy te magad is, kit elrejt az alázat.

Pál: Nyugodj meg, fiam! Ember vagyok én is,
kit olajával felkent, ha bármi baj éri is,
a kenet vezessen, ahogy Őt a földi létben.
Az Ő Szelleme gyógyított meg,
hisz én itt ültem a székben.

 

(ki) Világosság fénylik hősünk feje fölött,
de arca mégis bánatos,
egy pár percig őrködök.
Oly szomorúság ez, melytől jobbá lesz a szív. (Imádkozik)

Spartus: (imádkozik) Miért vártál eddig, hogy megismerjelek,
te, ki önzetlenül feláldoztad életed.
Bár örömmel tölt el a boldogító remény,
hogy holnap odaát megláthatlak én.
Mégis fájlalom, hogy nem tehetek
már semmit nevedért.
És életem nem hirdetheti megváltóm jellemét.
Hogy nem tükrözhetem dicsőségedet,
s nem vállalhatok Érted szenvedéseket.
Pál: Ne búsulj fiam! Istennek fájdalom,
ha egy bűnös lélek a Hádészba vándorol.
És nagy öröm neki még az utolsó pillanatban is
ha egy lelket megment és a Mennybe visz.
Spartus: De annyira tettem volna érte itt a földön.
Méltó lenne, hogy minden ember szolgájának szegődjön.
Pál: Mikor megfeszítették harmadmagával,
az egyik lator megtámadta gonosz szavával,
de a másik, aki mellete szenvedett,
védelmébe vette és társának esett.
Mi joggal bűnhődünk, hisz bűnösök vagyunk.
De ő ártatlan és szent, ne kísérte szavunk -
így szólt társához, majd Jézusnak mondta:
Emlékezzél meg rólam a te örök országodban!
Spartus: Mire Ő?
Pál: Ma velem leszel a Paradicsomban.
Spartus: Tehát ha elfogadom szavát, ma elé állhatok.
De bánt, hogy semmit sem tehettem Érte.
Hisz az a lator is társától megvédte,
néhány óra volt csak hátra életéből.
De ajándékot kapott megváltója kezéből,
mert ajándék az, ha íly jellemért szenvedünk,
hisz ilyen módon válik hasonlóvá hozzá a mi jellemünk.
Pál: Nos, nemes az érzés, de ne gondolkozz ezen!
A végünk közel, immár hajnalodik,
s bíráink lépte egyre közeledik.
Hamarosan itt hagyjuk ezt a világot.
Imádkozz Hozzá, hogy szívedben gyújtson világot,
mert a halál csak arra jogosult, ki sötétségben él.
Bánd meg bűneid, most csak ez a cél.
(Imádkoznak. Lépések zaja. Őr belép, kezében tekercs.)
Őr: Az isteni Cassius határozata. Őkegyelmessége úgy határozott,
hogy jókedvébol és jóindulatából a mai napon megbocsájt minden rabszolgának, kit féktelen heve arra ragadtatott, hogy fellázadjon ura ellen. Ezért megparancsolja nekik, hogy térjenek vissza urukhoz és szolgálják őt hűséggel. Őkegyelmessége az I-i Cassius, kelt etcetera etcetera. Te velünk jössz. A kegyelem eretnekekre nem vonatkozik, mielőtt feljön a nap, fejed porba hull.
Te pedig lódulj kifelé. Aztán ne mászkálj el, uradhoz vissza menj!
Őr: (döbbenten) Igen, de mondd, mi történt, miért e végzés?
Spartus:

Nem tudom, de azt beszélik, a Császár egész éjszaka nem tudott aludni. Nyugtalanító álmok gyötörték, hogy pontosan mi, azt senki nem tudja. Hajnalban pedig megírta a kegyelmi határozatot, az imént hozta egy futár. Az istenekre mondom, oltári szerencséd van. Na, gyerünk, a hóhér már ideges.

Spartus: Egy pillanat, engedd meg, hogy elbúcsúzzam öreg barátomtól.
Pál: Nos, láthatod, az Ő hatalma végtelen,
szolgáld Őt szívedből egész életen át.
Ne felejtsd az érzést, amely most van a szívedben.
Dicsőítsd a nevét egész életedben!